HTML

internetfilozófia

"A 'blogoló' a tulajdonképpeni, a teljes jogú, a teljes fegyverzetében előttünk álló hálópolgár, a kiberkultúra eminens létrehozója."

Utolsó kommentek

2010.07.09. 15:55 hugabuga

Homo Interneticus

"Az internet társadalmi és kultúrális hatásai" tantárgyból írt dolgozatom, 5-öst ért. (k

A múltban, ha valaki az emberek cselekedeteit akarta megérteni, hivatásos pszichológussá kellett válnia. Ma talán érdemesebb először számítógép-tudományi diplomát szerezni.

Rókák és Sünök

Az internethasználat életünk sok területén változásokat hozott: Ahogy vásárlunk, szórakozunk, információt, tudást gyűjtünk, vagy épp hivatali ügyeinket intézzük, mind alapvetően megváltozott.  Ezek az átalakulások pedig egy feltűnően rövid időszak alatt mentek végbe. Ez pedig sokakat gondolkodóba ejtett: Vajon a web, annak azonnali kapcsolataival és az információhoz való közvetlen hozzáféréssel, hatással lehet kapcsolatainkra, vagy arra, ahogyan gondolkozunk? Talán a következő generáció már alapvetően különbözni fog magatartásában, elvárásaiban és viselkedésében? 

A BBC csatorna”Virtual Revolution” (virtuális forradalom) című – Digital Emmy jelölt –  műsorának negyedik, befejező részében erre keresi a választ. David Nicolas professzorral (University College London) karöltve végzett kutatásukban az emberek online viselkedését tanulmányozzák. 8 ’fajt’ különböztettek meg, akik az elmúlt 20 évben fejlődtek ki. Az egyik szélsőség a web rókák faja, akik gyorsan ugrálnak az oldalak, információk között, gyorsan találják meg a keresett információt, könnyedén foglalkoznak egyszerre több dologgal, és igen közösségi lények. A másik véglet a web sünök faja, akik szívesebben mélyednek el egy dologban, óvatosan használják az internetet, ráérősen keresik a megfelelő információt, és jobban szeretik mindezt egyedül tenni.

A teszt kitölthető a www.bbc.co.uk/labuk/experiments/webbehaviour címen, az eredményeket továbbra is szívesen várják a UCL kutatói. 

Én web elefánt lettem – lassan, módszeresen kutatom át az internetet a szükséges információk után, az elefántokhoz hasonlóan szeretem tudni, hogy mi történik a családommal és ismerőseimmel, és könnyen alkalmazkodok, végzek párhuzamosan feladatokat. 

A BBC segítségével 100 különböző korú és szintű internethasználón végzett kutatás eredménye a várt eredményt hozta: a „web generáció”, a gyerekek és fiatalok csoportjában volt a legtöbb web-róka, az idősebb korosztályokban inkább web-sün eredményeket mutattak. Azt már tehát tudjuk, hogy van változás a fiatalabb generáció webhez való viszonyában. De hogy ez negatív, vagy pozitív változás lesz, arról már megoszlanak a vélemények.

 

 Ami a cikkekből kiderül

Az (online) sajtó által levont következtetések pedig túlnyomó többségükben csak az általános, új technológiákkal kapcsolatos félelmeket és aggodalmakat táplálják. Az internet elbutít, agyat mos, átírja a gyerekek agyműködését, felületessé, figyelmetlenné, majd függővé tesz, máglyára való. Néhány kiragadott mondattal fordítják a BBC és a UCL áldozatos kutatómunkáját a saját (ellentmondásos) boszorkányüldözésük javára. Jobban beleásva magam a témába viszont egy teljesen más kép rajzolódott ki előttem. Vajon tényleg a felületesség jele, hogy a fiataloknak elég hatod annyi idő, fele annyi oldal a feltett kérdés tökéletes megválaszolásához? Én ezt inkább pozitívumnak látom, egy fejlettebb információ feldolgozó, rendszerező képességnek. Az pedig, hogy a fiatalok kevesebb könyvet olvasnak, egy ettől független probléma.

Ne ess pánikba!

De nem ez az első eset, hogy egy új médium megjelenését morális pánik követi: a könyvnyomtatás, a nyomtatott sajtó, a ponyvaregények, a képregények vagy a televízió is ki lett már egyszer kiáltva a fogyasztó agyára és erkölcseire leselkedő veszedelemnek. De van ezeknek bármi valóság alapja? Az 50-es években a képregényeket, a 90-es években a játékokat okolták az agresszió fokozódásáért, míg mindkét időszakban rekord alacsony volt Amerikában a bűnözés. Amikor pedig a rádiót, vagy a televíziót okolták a népesség butulásáért, azokban az évtizedekben folyamatosan növekedtek az átlag IQ értékek. Aki tehát ma az agya épségéért aggódna, először nézzen körül, hány tudós embert talál, aki rendszeresen ellenőrzi e-mail fiókját, fenntartja honlapját, és még a tudományára is marad agykapacitása. A tudományok fejlődése nem állt meg az internet megjelenésével, épp ellenkezőleg. És, mellesleg, tudományaink számára hirtelen egy új területről áll rendelkezésre végtelen mennyiségű vizsgálható adat: rólunk, emberekről.

A gondolkodás felszabadítása

Az első számú probléma tehát: az internet átalakítja agyműködést, hipertext struktúrájával lineáris gondolkodás helyett asszociatív gondolkodásra kényszeríti a rendszeres internetezőt. 

Nos, lehet, hogy ezt a digitális bennszülött énem mondatja velem, de tudtommal az emberi agyműködés sohasem volt lineáris. Ahogy például Vannevar Bush írja 1945-ös „As We May Think”  (ahogy gondolkodunk) című cikkében, ha fel akarunk idézni valamit, nem ABC-rendben vagy időrendben keressük azt meg, hanem a kapcsolódó élményeink, emlékeink, asszociációk mentén. Lehet, hogy az olvasás lineáris folyamatát megzavarják a szövegben felbukkanó linkek, de az agyunk szereti ezt a fajta „zavart”, a szerteágazó, asszociatív olvasást. Az iskolában megtanítanak a „lineáris gondolkodásra”, az internet asszociatív struktúrája pedig felszabadítja agyunkat annak korlátai alól.

Lineáris örömök

A második probléma: A diákok képtelenek tankönyvek olvasására összpontosítani átalakult gondolkodásuk miatt.  

Az oktatásban hosszas lineáris olvasásra és írásra képeznek minket. Ennek persze megvannak a maga előnyei, egy regényben való elmélyedés kellemes élmény és személyiség fejlesztő hatású is lehet. Ha ezt valaki nem érti és nem igényli, azt nem lehet pusztán az internet hatásának felróni. Számtalan jó példát ismerek rá, hogy internet és lineáris olvasás kényelmesen elfér egymás mellett valaki életében. 

Az iskolai tanulási folyamatok átalakulása viszont elkerülhetetlen. A tankönyveket kiegészítve az internethasználattal a diákok aktív részesei lehetnek az új tudás megszerzésének, felkutatásának. Könnyedebben, szórakoztatóbban tanulhatnak asszociatív módon. És mivel az otthoni feladatokban elkerülhetetlenül az internetet is fogják használni, nem árt minél hamarabb elsajátítani a hiteles információ kiszűrésének képességét.

Kollektív intelligencia

Dél-Korea ma a legmagasabb internet-penetrációval rendelkező ország. Általában csak a különböző internet-függőségek kapcsán szokták negatív példaként emlegetni. Amit kevesebben tudnak, hogy az oktatásba beépített internethasználat miatt a gyerekek sokkal eredményesebbek a tanulásban, sokkal intelligensebbek lesznek. Már kis korban megtanulják az interakció, kommunikáció, a csoportmunka fontosságát, az internetes információgyűjtés során a kollektív intelligencia használatát. 

A kreativitás hálózata

A harmadik probléma: Az internet időpocsékolás. 

Az új média termékeit mindig a régi, ismert mércék alapján mérlegeljük. Ha látunk egy vicces videót, amin egy macska zongorázik , régi mércéink szerint ez nem túl sok értéket hordoz. De ha nem statikus tartalomként ítéljük meg, hanem a hálózat termékeként, amit egyszer valaki a pincéjében felvett, aztán még néhány ember közreműködött, mára pedig milliók látták, pólókat gyártottak róla, valaki már magára is tetoválta, vagy egy politikai kampány kifigurázására használta, láthatjuk, hogy ez a kreativitás, a megosztás egy hálózatának a része, és ez a hálózat sokkal érdekesebb és fontosabb, mint maga a tartalom.

Mit tehetünk?

A tudás mennyisége exponenciálisan nő, az agykapacitásunk és az időnk viszont véges. Sokak szerint az internet elbutít, szerintem viszont ez az egyetlen, ami okosan tarthat minket. A világháló információból kifejlődő „globális agy” biztosítja a tudáshoz való hozzáférésünket, nyitottságával hozzásegít minket mások ötleteinek és gondolatainak megértéséhez. 

Ugyanakkor meg kell tartanunk az egyensúlyt on- és offline létünk, lineáris és asszociatív gondolkodásunk között. Ha valakinek ez nem megy magától, elég néhány egyszerű önkontroll stratégia kifejlesztése. Ha a munka vagy tanulás teljes odafigyelést igényel, zárjuk ki a zavaró tényezőket. Kapcsoljuk ki a gépet, az e-mail és egyéb értesítéseket, a telefont, pihenésnél pedig tegyük el a munka vagy tanulás tárgyát.  Olvassunk sokat. És menjünk időben aludni.


1 komment · 1 trackback

2010.06.12. 11:48 hugabuga

A homok négy korszaka

"A negyedik, a "sok ember beszél sokhoz", egyáltalán nem létezett az internet megjelenése előtt, ami – természetesen - üvegszáloptikán fut. Ez a kommunikációnk jelenti a homok negyedik korszakát.

Vegyük azt, amit korábban a világról mondtam, hogy nem reagál ránk, mégha mi hatottunk is rá; emlékszem az első pillanatra, néhány éve, amikor elkezdtem komolyan venni az internetet. Nagyon, nagyon ostoba dolog volt. Volt egy srác, egy számítógépes kutató diák a Carnegie Mellonon, aki szeretett Dr. Pepper Lightot inni. Volt egy italautomata pár szinttel arrébb, ahová Dr. Pepperért járt, de a gép gyakran kiürült, így elég sűrűn ment hiába. Végül azt találta ki, "Várjunk csak, van egy chip benne, én meg egy számítógépen vagyok, és egy hálózat fut végig az épületben, szóval miért ne kapcsolhatnám rá az italautomatát a hálóra, aztán lekérdezhetem a terminálomról, amikor csak akarom, és az megmondaná, hogy feleslegesen mennék-e vagy sem?". Így összekötötte a gépet a helyi hálózattal, de a helyi háló az internet része volt – így egyszer csak bárki a világon megláthatta, mi történik ezzel az italautomatával. Na most, ez talán nem életbevágó információ, de különösen érdekessé vált; mindenki tudta, mi történik az italautomatával. Elkezdett fejlődni a dolog, mert a chip a gépben nemcsak azt mondta meg, hogy "a Dr. Pepper Light rekesze üres," hanem volt egy csomó más információja is; megmondta, hogy "van hét Coca-Cola és három Coca-Cola Light, a tárolási hőmérséklet ennyi és ennyi, az utolsó feltöltés pedig ekkor és ekkor volt." Rengeteg információt nyújtott, és volt egy nagyon kellemes is: kiderült, hogy ha valaki bedobott egy ötvencentest, és nem nyomta meg a gombot, azaz, ha a gép "töltve" volt, az ember csatlakozni tudott az italautomatához a saját számítógépéről, bárhol is volt a világon, és kiadathatta azt a doboz üdítőt! Valaki épp arra sétált a folyosón, amikor hirtelen, beng! ott volt egy dobozos Coca-Cola! Mi okozta ezt? Nos, nyilvánvalóan valaki innen nyolcezer kilométerre!

Na most, ez egy nagyon-nagyon ostoba, de izgalmas történet volt, és nekem azt jelentette, hogy ez volt az első alkalom, amikor vissza tudtunk hatni a világra. Talán nem olyan rettentően fontos, hogy nyolcezer kilométerről elérhetünk egy egyetemi folyosót, és kiadathatunk egy dobozos Coca-Colát, de ez volt az első lövés abban a háborúban, ami a kommunikáció teljesen új módját hozta el. Úgy gondolom tehát, hogy ez a homok negyedik korszaka."

Douglas Adams: Van-e Mesterséges Isten? Rögtönzött beszéd a Digital Biota 2-nél, Cambridge, 1998. szeptember. Eredeti szöveg angolul tudóknak, magyarul A Kétség Lazaca 146. oldalán, ha valakinek még nem lenne meg.

(láttátok az új lájk gombjaimat?)


Szólj hozzá!

2010.02.11. 09:32 hugabuga

Digitális maoizmus és internet-vallás

Ott tartok, ha beírok valamit a Google-be és a találati listán nem olvasható rögtön a válasz, szar volt a kulcsszó. Nem érdekel a weblap.

5:19 PM Feb 9th, twitter.com/angelday

Kedves bátyám ajánlotta figyelmembe az OnPoint radio január 13-i adását, melyben Jaron Lanier programozó, zeneszerző, showman és tech guru fejti ki aggodalmait a web fejlődésének jelenlegi irányáról.

Lanier szerint egy általa "digitális maoizmus"-nak keresztelt jelenség tanúi lehetünk. A felhasználó leredukálódik az általa termelt tartalom bitjeinek szintjére, elvész az információ-tömegben, a világháló nagyurai pedig (mint a Google vagy a Facebook), mint egyfajta parasztságot, fejik felhasználóikat a tartalomért, és eladják őket a hirdetőknek.

A felhasználók mondandója beleolvad a tömegek bölcsességébe ("hivemind"), egy méhkas szerűen szerveződő kollektív intelligenciává szerveződik, amiben az individuum, a forrás elvész. Információinkat az internetről szerezzük, nem X Y internet felhasználó hozzájárulásáért leszünk hálásak, csak a wikipedia, a google, stb szolgáltatását használjuk. Sőt, háláról szó sincs, elvárjuk, hogy az információ ott legyen, eszünkbe sem jut, hogy ezt valaki esetleg önszántából, ellenszolgáltatást nem várva osztotta meg velünk.

Például érdekes volt hallgatni, ahogy internetfilozófia vizsga előtt az emberek a blogomról beszéltek, és fel sem merült bennük, hogy esetleg a szerző ott állhat velük szemben.

A forrás effajta anonimizációjával pedig találkozhattunk már. Gondoljunk csak a szent szövegekre, amit valaki(k) ugyan biztosan egyszer papírra vetett(ek) (sőt, nem akarok senkit megsérteni vallásában, de ki is találtak), mégis isteni bölcsességet tulajdonítunk nekik. Ilyen formán az internet mint kvázi vallásos tisztelettel övezett földöntúli bölcsesség forrása lebeg az átlag felhasználó szemei előtt.

És itt jött el az interjú azon pontja, ahol úgy éreztem, én is internet-hívővé váltam. Elmesélném a poszt megszületésének körülményeit.

A levelesládámban egy e-mail várt az internetfilozófia tanáromtól, amiben egy Bostoni ösztöndíjat ajánlott figyelmembe a Harvard egyetem "Berkman Center for Internet & Society" intézetében. Miközben lelkesen olvasgattam a Berkman Center projektjeinek listáját weboldalukon, arra gondoltam, hogy ehhez valamit le is kéne tennem az asztalra, és legalább a blogomat kéne rendszeresen frissítenem (meg egyébként is), úgyhogy új posztba kezdtem, és elkezdtem hallgatni a bátyám által ajánlott online rádióműsort. Ahol a második vendég David Weinberger a "Harvard University’s Berkman Center for Internet & Society" munkatársa. (Jó, lebuktam, nem olvastam el előre az összefoglalót.) De erre mégis mennyi esély volt?

David Weinberger az internet pozitívumait hangsúlyozza. Az tömeg bölcsességének gyarapítása mellett az individuális, személyes érvényesülés is sokkal könnyebb. Nem kell hozzá saját tévécsatorna vagy rádióadó, hogy az ember hallassa a hangját. Bár a keresők első néhány találati oldalára bekerülni nem könnyű, a lehetőség mégis adott bárkinek. És ha már ott vagyunk, mivel érhetjük el, hogy ne csak arra a két soros válaszra, hanem a teljes mondanivalónkra, ránk is kíváncsi legyen az arra járó?


5 komment

2010.01.18. 19:55 hugabuga

Modern vs. Posztmodern

Túl vagyok a vizsgabeszélgetésen, ami egy kellemes élmény volt, leszámítva azt a két és fél órát, amit a tanárúr ajtaja előtt ácsorogva töltöttem, próbálva nem figyelni a körülöttem zajló beszélgetésekre, és megőrizni az inkognitómat, amikor a blogomról, vagy a jegyzetemről volt szó. De itt nem akarom az oktatási rendszerről és a hallgatóság színvonaláról való panaszkodásra pazarolni a helyet. A lényeg, hogy a vizsgabeszélgetésen kaptam egy kérdést, amire (többek között) úgy éreztem, nem tudtam kielégítően válaszolni, úgyhogy most itt tömören összefoglalnám.

Mi a különbség a hálózat és a rendszer fogalma között? A hálózat egy posztmodern, a rendszer pedig egy modern fogalom, így a posztmodern és modern értékek közti különbségek nagyjából le is írják a két fogalom eltéréseit. Következzenek a posztmodern és modern értékek, címszavakban. Most az első 3 sor a lényeg.

Modern Posztmodern
hatalomelvűség hatalomellenesség (decentralizált, demokratikus)
egyneműség pluralizmus (sokféleség)
egység töredékesség
abszolút valóság virtualitás
letéteményes, szakértő, központ irányítása individualitás

 Ennyi.


2 komment

2010.01.17. 15:45 hugabuga

Karinthy a skálafüggetlen hálózatokról

"Tessék egy akármilyen meghatározható egyént kijelölni a Föld másfél milliárd lakója közül, bármelyik pontján a Földnek — ő fogadást ajánl, hogy legföljebb öt más egyénen keresztül, kik közül az egyik neki személyes ismerőse, kapcsolatot tud létesíteni az illetővel, csupa közvetlen — ismeretség — alapon, mint ahogy mondani szokták: 'Kérlek, te ismered X. Y.-t, szólj neki, hogy szóljon Z. V.-nek, aki neki ismerőse...' stb."
/Karinthy Frigyes: Láncszemek (1929)/
Mivel holnap megyek internetfilozófia vizsgára, a múlt hetet pedig a migrénemtől való szenvedéssel töltöttem, ezért most kellene nekiállnom az internetfilozófia dolgzatom megírásához. Ez így nem pontos, már múlt héten neki kellett volna állnom, dehát a körülmények... Viszont ahogy az ilyenkor lenni szokott, a megfogalmazásával gondban vagyok. Felvázoltam a szerkezetet és a kulcsszavakat, pontosan tudom hogy mit akarok írni, de egy mondatot nem bírok kicsikarni magamból. Az íráskészség beindítására, bemelegítésként, most megpróbálom ide összefoglalni, hogy miről is fog szólni ez a dolgozat.
 
Eredetileg az volt a tervem, hogy a blog fejlődésével ki fog bennem alakulni a dolgozatom leendő témája is. Nos, ez nem így lett, szerintem azért, mert a fent említett körülmények miatt a bloggal sem tudtam megfelelő mértékben foglalkozni. Ehelyett, némi nem-kommentelői nyaggatás hatására, utánaolvastam a skálafüggetlen hálózatok témájának, és magam is meglepődtem, hogy ez milyen érdekes tud lenni. Jaj ne már, ez milyen uncsin hangzik, miért nem írok inkább a videómegosztókról, vagy a hoaxokról, vagy a wowról? Ezt már megkaptam, és a válasz valahogy úgy hangzik: jobban szeretem a nagyszabásúbb, világmegváltó gondolatokat.
 
Hogy miért olyan érdekes a skálafüggetlen hálózatok elmélete? Nem is olyan rég az amerikai Notre Dame egyetemen egy magyar fizikus nekiállt feltérképezni a világhálót az azt átszövő linkek hálózata mentén. Ahelyett, hogy - ahogy addig gondolták - véletlenszerű hálózatot kapott volna, egy hatványfüggvény eloszlás volt az eredmény. A hálózatot sok kapcsolattal rendelkező, ún. erősen kapcsolt csomópontok fogták össze, az elszigeteltebb csomópontok pedig csak néhány ilyen erősen kapcsolt góchoz kapcsolódtak. A hálózatelmélet meglepetése pedig az volt, hogy eközben más területek kutatása is ilyen felépítés felfedezésére vezetett. 
 
A sejten belüli biokémiai hálózat, a szociális háló, a gazdasági kapcsolatok hálója csak néhány a skálafüggetlen topológiát mutató hálózatok közül. Míg a köztük lévő különbségek (más jellegű csomópontok és kapcsolatok) eddig is nyilvánvalóak voltak, addig a skálafüggetlen hálózatelmélet rámutatott egy lényeges hasonlóságra: a belső törvényszerűségek, a felépítés, létrejöttük folyamatának hasonlóságára.
 
Update 1: A linkek közül elérhető a dolgozatom, 3-ra megyek vizsgabeszélgetni róla, drukkoljatok :)

Update 2: A francba, most találtam meg egy oldalnyi jegyzetemet, egy csomó dolgot kifelejtettem! Például azt az 1929-es novellarészletet Karinthytől, amit ezennel bemásolok ennek a posztnak az elejére. 


13 komment

2010.01.11. 00:25 hugabuga

A szókincset sorvasztó internet és a brit tinik

"Már alig tudnak beszélni a brit tinik. Az internetezés miatt a napi beszédben már csak 800 szót használnak. A brit kormány aggódik."

Ezt találtam az imént Index címoldalon. Azt értem, hogy a brit tinik csökkent szókincsű kommunikációjuk nagy részét az interneten végzik, rövidítésekkel, összevont szavakkal tarkítva, de mégis az internet melyik szegletében találtak arra utasítást, hogy felejtsék el a választékos beszédet? Ha nem interneteznének, csak beszélgetnének, leveleznének az órákon, attól változatosabb lenne a szókincsük? Ha eltiltják őket az internettől, rögtön előkapnak egy könyvet, hogy bővítsék a szókincsüket?

 

Ha még az sms-t okolnánk ezért, ahol csak megszabott számú karakter áll rendelkezésre, még talán megérteném. De nem hiszem, hogy az internetezés a brit fiatalok számára csak a 140 karakteres twitter üzenetekből állna. Én úgy emlékszem, még az internet előtt, az órai levelezések során sem mindig tartottam szem előtt a helyesírás szabályait, használtam összevont, lerövidített szavakat. Számomra teljesen magától értetődő volt, hogy az internetes azonnali üzenetekben, személyes e-mailekben is használok ilyeneket, nem kezdek minden mondatot nagy betűvel. És teljesen ledöbbentem, amikor valaki (a levelesládám feltörése után) szóvá tette, hogy milyen rossz a helyesírásom. Remélem, azért ebből a néhány posztból kiderült, hogy ettől még tudok helyesen írni és választékosan fogalmazni, ha akarok. 

Rám úgy tűnik, 'az internet' nem volt ilyen rossz hatással. De amíg én index cikkeket, és szép választékos magyar nyelven íródott blogbejegyzéseket olvasgatok, a brit tinik talán megelégszenek néhány cuki cicás képpel. Ez talán az internet hibája?


4 komment

2010.01.07. 19:48 hugabuga

Ami nyilvánvaló, az nyilván való

Hertog Jan kommentelő kívánsága az volt, hogy írjak a Mátrix filmekről. Film elemzésre nem vállalkozok, arról ő biztosan többet tudna mondani. De ehhez kapcsolódva írok pár sort a virtualitás és valóság problémájáról.

Azzal gondolom senkinek nem mondok újat, hogy minden, ami az internethez kötődik, virtuális léttel rendelkezik. Virtuális létről pedig akkor beszélünk, ha valami nem, vagy csak részben valóságos. De mi is a valóság? Hogyan dönthetjük el valamiről, hogy valóságos vagy sem?

Arisztotelész említi egyik művében, hogy gyerekes dolog volna a valóság fogalmát valami másra visszavezetni, hiszen ez esetben valami nyilvánvalót próbálnánk valami kevésbé nyilvánvalóval magyarázni. Az, hogy mi számít nyilvánvalónak, függ az adott kortól, kultúrától, összefüggéstől.

Elkülöníthetjük a lét két szintjét: a valóság szerinti és a lehetőség szerinti létet. Mai világnézetünk szerint a valóság, az aktualitás az érzékileg megmutatkozó lét. Az a nyilvánvaló, amit látunk, hallunk, tapintunk. A lehetőség, potencialitás viszont a gondolkodásban, a tapasztalaton keresztül létezik. 

Vannak a létnek olyan formái, amiben a lehetőség és a valóság szerinti lét egyaránt előfordulnak, nem tudjuk különválasztani. Ez a virtualitás, a nyitottság szférája. Például a jel ebbe a kategóriába tartozik. Valóság szerinti léte a konkrét jelsorozat, a lehetőség szerinti léte pedig a jelentés, ami helyett áll. Az a lehetőség szerinti létező, aminek a megvalósítását is figyelembe vesszük, az virtuális - így a virtualitás a lehetőség létezési módja.


2 komment

2010.01.05. 23:48 hugabuga

Kedves tettek találomra

Jonathan Zittrain szerint az internetet különböző emberek megmagyarázhatatlan, ok nélküli jótettei működtetik. Akinek van rá 20 perce (és némi angoltudása), mindenképpen nézze meg a következő TED Talk videót, már csak a stílusa miatt is megéri.

A legjobb dolgok a neten nem megrendelésre, vagy valamilyen főnöki utasításra születnek, hanem "minden ok nélkül"... Én azért tudnék néhány okot mondani: hobbi, kellemes időtöltés, szenvedély, alkotási vágy, a világ jobbá tétele. És hagyományos, offline kultúrális (vagy technikai vagy akármilyen) produktumok is szép számmal jöttek létre ilyen okokból kifolyólag. A különbség csak az, hogy Van Gogh nevét mindenki ismeri, de hány embernek mond valamit Jimmy Wales neve? (Persze ezzel lehet vitatkozni, rossz példa volt, halála után lehet, hogy az ő nevét is sokan fogják ismerni, nem tudom.) Én úgy érzem, az interneten valahogy kevésbé ismerik el az ilyen kedves tetteket, sőt, inkább elvárják.

Szerintetek megéri tenni valamit az internet jobbá tételéért? Én minden esetre indítottam egy blogot, megosztottam a jegyzetemet a csoporttársaimmal ('linkek' doboz -> ), és tele vagyok nagy tervekkel. Ti hogyan járultok hozzá egy élhetőbb internethez? Vagy miért nem?


4 komment

2010.01.04. 12:06 hugabuga

Fürdőruhás lányok és az internetfilozófia

Címkék: piac visszajelzések

 Az a koncepcióm, hogy a blogot a visszajelzéseknek megfelelően alakítom. Az ünnepélyes első hozzászólóm tiszteletére felveszem a szókincsembe a webcitizen szót, az utolsó posztra eddig érkezett kommentek alapján megpróbálok több 'újat' mondani, és távolodni a tankönyvi stílustól. 

Az izomagyú barátom szerint túl geek vagyok. Ezt a képet javasolta a blog forgalmának fellendítésére.

Ők biztosan igazi webcitizenek (via crunchgear)

Végülis igaza van, a mai világban a legegyszerűbb alulöltözött lányokkal eladni valamit, legyen az on- vagy offline. Az internetet vizsgáltuk már technikaként, kommunikációs csatornaként, kulturális élettérként, organizmusként. De ami sokaknak a legfontosabb, az internet mint piac, kimaradt. Az internettel lehet pénzt keresni is, új marketing stratégiák jöttek létre... De ebbe inkább nem mennék bele, erről bőven lehet olvasni manapság. Ebben a posztban úgyis a kép a lényeg. És hogy tartom magam a koncepciómhoz. 


8 komment

2010.01.04. 01:11 hugabuga

Ó én, ó élet

Címkék: kultúra posztmodern

 „Ó én, ó élet, kérdések nem szűnő árja.
Hitetlenek végtelen özöne, balgáktól nyüzsgő városok.
Mi jó ezek közt?
Válasz:
Az, hogy itt vagy, hogy van élet és egyéniség,
hogy zajlik a Nagy Színjáték, s te is hozzáírhatsz egy sort.”
/Walt Whitman/

 A hagyományos értelemben vett kultúra produktumait a kultúra szakértőitől kapjuk kézhez. Ezek a letéteményesek lehetnek művészek, az értelmiség, a papság, vagy a sámán, a törzsfőnök, és így tovább. A kultúrán keresztül a közösség számára kialakítanak egy világképet, egy magas kultúrát, a környezetük egy értelmezését. A közösség pedig fenntartja ezt a mechanizmust, fogyasztja a szakértőktől kézhez kapott kultúrát. A hagyományos kultúra termékeit is megtalálhatjuk az interneten, így például a fenti Whitman verset is az 1800-as évekből.

Az internet megjelenésével kialakult újfajta, "kiber"-kultúra viszont radikális változásokat hozott. A kultúra előállítói és használói közötti határ elmosódik, a kultúra letéteményeseinek kivételezett hatalmi pozíciója megszűnik. Az individuumra, az egyénre hárul az a feladat, hogy eldöntse, számára mi az emberi, mi a kultúrális produktum. És sokkal könnyebben lehet önmaga is a kultúra előállítója, ha lesz olyan közösség, ami az ő termékét kultúrális produktumnak fogadja el. 

Az ilyen kontrollálatlanság persze a kultúra "felhígulásával" is jár. Láthatóvá válik a kulturális "szemét", könnyebben hozzáférhető lesz minden - az is, ami nem tetszik. Hajlamosak lehetünk azt hinni, hogy a sok esztétikai érzékünket és a jóízlést sértő tartalom mind az internet elterjedésének eredménye, pedig rossz művészek és perverzek mindig is voltak és lesznek. Egy ilyen nyitott, sokrétű és hatalomellenes, posztmodern kultúrában viszont sokkal könnyebben találkozunk "szeméttel" is.

Az egyén feladata tehát a végtelen mennyiségű adatból kiszűrni a számára kultúrális értékkel bírót, az individuális világok végtelen sokaságából létrehozni a saját világát, és alkalom adtán hozzáírni egy sort.

 


7 komment

2010.01.03. 16:05 hugabuga

Arisztotelész és az internet

Címkék: kommunikáció kultúra technika arisztotelész organizmus négy ok

 Arisztotelész szerint ha meg akarjuk érteni valamilyen létező természetét, meg kell találnunk azt a 4 okot, amik szükségszerűen olyanná teszik, amilyen. Az anyagi ok, a formai ok, a ható ok és a cél ok. Most következzen egy rövid összefoglaló az internet megokolásáról Ropolyi tanárúr nyomán.

Az első, az anyagi ok arra a kérdésre ad választ, hogy az adott létező miből van. Ezek nélkül az anyagi létezők nélkül nem volna - esetünkben - internet az internet. Itt a válasz a technika. A technika filozófiai szempontból valamilyen emberi tevékenységet jelent, amelyben az ember az adott szituáció fölötti kontrollra törekszik, "kidolgozza magát a természeti világból". Tehát az internet anyagi oka valami fajta technika, technikai termékekből felépítve; mesterséges létezők komplex rendszere.
 
A formai ok a "mivé lett?", "mi a lényege?" kérdésekre ad választ. Mi mentén rendeződnek el a létező anyagi okában megfogalmazott anyagok? Esetünkben: mit lehet ezzel a technikával létrehozni? Az internet formai okában a kulcsszó a kommunikáció. Az internet egy kommunikációs közeg, egy kommunikációs eszköz formáján létezik.
 
A ható ok ad válasz a "hogyan lett valamivé?" kérdésre. Itt jönnek elő az internet kultúrális vonatkozásai. Az interneten folytatott kommunikáció során egy sajátos értékrend jut érvényre, mesterségesen létrehozott és fenntartott közösségekben folyik kultúrális gyakorlat. Ebben az új kultúrában pedig az egyénre, az individuumra hárul a feladat, hogy döntsön, mit tart kulturális produktumnak, és akár maga is a kultúra előállítójává válhat.
 
A cél okban koncentrálódik az első három ok. Miért lett a valami valamivé? Mi az az idea, cél, ami alapján a létezőnk létrejön? Az internet a korábbi létezőktől független, önálló szervezet, organizmus. Nem pusztán járulékos eleme az emberek életének, hanem egy ezektől független, új létszféra, az emberi tevékenység mesterségesen fenntartott, önálló szférája. Mint amilyen a társadalom maga.

Szólj hozzá!

2010.01.03. 12:59 hugabuga

Mi az az internetfilozófia?

Mi az az internetfilozófia? Ha ezt olvasod, te is tapasztalhatod az internet használata által generált változásokat - közösségi viszonyaink, kultúrális környezetünk, személyes kapcsolataink, kommunikációs gyakorlatunk, olvasási és írási szokásaink átalakulását. Ha az internet a munkád, a munkahelyed, a második otthonod, a szenvedélyed, vagy csak egyszerűen az életed része, biztosan érdekelnek is ezek a változások. Tisztában vagy a technológiai hátterével, a gyakorlati oldalával, tudod, hogyan egyszerűsíti le mindennapi életedet. De vajon gondoltál már az internetre, mint "a társadalmi viszonyokat átértékelő, az emberi lényeget a társadalmi szférából a hálólét viszonyai közé transzformálni kívánó hálópolgár rendelkezésére álló eszköz, amelynek köszönhetően ez az átmenet lehetségessé válik, és ez az állapot gyakorlatilag megvalósulhat"?

Az ELTE TTK Tudománytörténet és Tudományfilozófiai Tanszéke (HPS - Department of History and Philosophy of Science) által meghirdetett internetfilozófia kurzuson Ropolyi László tanárúr filozófiai elemzését hallhatjuk az internetről, információról, kommunikációról, kultúráról, hálólétről. Az ő gondolatain elindulva - és remélem, a ti hozzászólásaitok által terelgetve - szeretném körüljárni az internetfilozófia témáját ezen a blogon. Minden ötletet, konstruktív hozzászólást szívesen fogadok!

10 komment