"Az internet társadalmi és kultúrális hatásai" tantárgyból írt dolgozatom, 5-öst ért. (k

A múltban, ha valaki az emberek cselekedeteit akarta megérteni, hivatásos pszichológussá kellett válnia. Ma talán érdemesebb először számítógép-tudományi diplomát szerezni.

Rókák és Sünök

Az internethasználat életünk sok területén változásokat hozott: Ahogy vásárlunk, szórakozunk, információt, tudást gyűjtünk, vagy épp hivatali ügyeinket intézzük, mind alapvetően megváltozott.  Ezek az átalakulások pedig egy feltűnően rövid időszak alatt mentek végbe. Ez pedig sokakat gondolkodóba ejtett: Vajon a web, annak azonnali kapcsolataival és az információhoz való közvetlen hozzáféréssel, hatással lehet kapcsolatainkra, vagy arra, ahogyan gondolkozunk? Talán a következő generáció már alapvetően különbözni fog magatartásában, elvárásaiban és viselkedésében? 

A BBC csatorna”Virtual Revolution” (virtuális forradalom) című – Digital Emmy jelölt –  műsorának negyedik, befejező részében erre keresi a választ. David Nicolas professzorral (University College London) karöltve végzett kutatásukban az emberek online viselkedését tanulmányozzák. 8 ’fajt’ különböztettek meg, akik az elmúlt 20 évben fejlődtek ki. Az egyik szélsőség a web rókák faja, akik gyorsan ugrálnak az oldalak, információk között, gyorsan találják meg a keresett információt, könnyedén foglalkoznak egyszerre több dologgal, és igen közösségi lények. A másik véglet a web sünök faja, akik szívesebben mélyednek el egy dologban, óvatosan használják az internetet, ráérősen keresik a megfelelő információt, és jobban szeretik mindezt egyedül tenni.

A teszt kitölthető a www.bbc.co.uk/labuk/experiments/webbehaviour címen, az eredményeket továbbra is szívesen várják a UCL kutatói. 

Én web elefánt lettem – lassan, módszeresen kutatom át az internetet a szükséges információk után, az elefántokhoz hasonlóan szeretem tudni, hogy mi történik a családommal és ismerőseimmel, és könnyen alkalmazkodok, végzek párhuzamosan feladatokat. 

A BBC segítségével 100 különböző korú és szintű internethasználón végzett kutatás eredménye a várt eredményt hozta: a „web generáció”, a gyerekek és fiatalok csoportjában volt a legtöbb web-róka, az idősebb korosztályokban inkább web-sün eredményeket mutattak. Azt már tehát tudjuk, hogy van változás a fiatalabb generáció webhez való viszonyában. De hogy ez negatív, vagy pozitív változás lesz, arról már megoszlanak a vélemények.

 Ami a cikkekből kiderül

Az (online) sajtó által levont következtetések pedig túlnyomó többségükben csak az általános, új technológiákkal kapcsolatos félelmeket és aggodalmakat táplálják. Az internet elbutít, agyat mos, átírja a gyerekek agyműködését, felületessé, figyelmetlenné, majd függővé tesz, máglyára való. Néhány kiragadott mondattal fordítják a BBC és a UCL áldozatos kutatómunkáját a saját (ellentmondásos) boszorkányüldözésük javára. Jobban beleásva magam a témába viszont egy teljesen más kép rajzolódott ki előttem. Vajon tényleg a felületesség jele, hogy a fiataloknak elég hatod annyi idő, fele annyi oldal a feltett kérdés tökéletes megválaszolásához? Én ezt inkább pozitívumnak látom, egy fejlettebb információ feldolgozó, rendszerező képességnek. Az pedig, hogy a fiatalok kevesebb könyvet olvasnak, egy ettől független probléma.

Ne ess pánikba!

De nem ez az első eset, hogy egy új médium megjelenését morális pánik követi: a könyvnyomtatás, a nyomtatott sajtó, a ponyvaregények, a képregények vagy a televízió is ki lett már egyszer kiáltva a fogyasztó agyára és erkölcseire leselkedő veszedelemnek. De van ezeknek bármi valóság alapja? Az 50-es években a képregényeket, a 90-es években a játékokat okolták az agresszió fokozódásáért, míg mindkét időszakban rekord alacsony volt Amerikában a bűnözés. Amikor pedig a rádiót, vagy a televíziót okolták a népesség butulásáért, azokban az évtizedekben folyamatosan növekedtek az átlag IQ értékek. Aki tehát ma az agya épségéért aggódna, először nézzen körül, hány tudós embert talál, aki rendszeresen ellenőrzi e-mail fiókját, fenntartja honlapját, és még a tudományára is marad agykapacitása. A tudományok fejlődése nem állt meg az internet megjelenésével, épp ellenkezőleg. És, mellesleg, tudományaink számára hirtelen egy új területről áll rendelkezésre végtelen mennyiségű vizsgálható adat: rólunk, emberekről.

A gondolkodás felszabadítása

Az első számú probléma tehát: az internet átalakítja agyműködést, hipertext struktúrájával lineáris gondolkodás helyett asszociatív gondolkodásra kényszeríti a rendszeres internetezőt. 

Nos, lehet, hogy ezt a digitális bennszülött énem mondatja velem, de tudtommal az emberi agyműködés sohasem volt lineáris. Ahogy például Vannevar Bush írja 1945-ös „As We May Think”  (ahogy gondolkodunk) című cikkében, ha fel akarunk idézni valamit, nem ABC-rendben vagy időrendben keressük azt meg, hanem a kapcsolódó élményeink, emlékeink, asszociációk mentén. Lehet, hogy az olvasás lineáris folyamatát megzavarják a szövegben felbukkanó linkek, de az agyunk szereti ezt a fajta „zavart”, a szerteágazó, asszociatív olvasást. Az iskolában megtanítanak a „lineáris gondolkodásra”, az internet asszociatív struktúrája pedig felszabadítja agyunkat annak korlátai alól.

Lineáris örömök

A második probléma: A diákok képtelenek tankönyvek olvasására összpontosítani átalakult gondolkodásuk miatt.  

Az oktatásban hosszas lineáris olvasásra és írásra képeznek minket. Ennek persze megvannak a maga előnyei, egy regényben való elmélyedés kellemes élmény és személyiség fejlesztő hatású is lehet. Ha ezt valaki nem érti és nem igényli, azt nem lehet pusztán az internet hatásának felróni. Számtalan jó példát ismerek rá, hogy internet és lineáris olvasás kényelmesen elfér egymás mellett valaki életében. 

Az iskolai tanulási folyamatok átalakulása viszont elkerülhetetlen. A tankönyveket kiegészítve az internethasználattal a diákok aktív részesei lehetnek az új tudás megszerzésének, felkutatásának. Könnyedebben, szórakoztatóbban tanulhatnak asszociatív módon. És mivel az otthoni feladatokban elkerülhetetlenül az internetet is fogják használni, nem árt minél hamarabb elsajátítani a hiteles információ kiszűrésének képességét.

Kollektív intelligencia

Dél-Korea ma a legmagasabb internet-penetrációval rendelkező ország. Általában csak a különböző internet-függőségek kapcsán szokták negatív példaként emlegetni. Amit kevesebben tudnak, hogy az oktatásba beépített internethasználat miatt a gyerekek sokkal eredményesebbek a tanulásban, sokkal intelligensebbek lesznek. Már kis korban megtanulják az interakció, kommunikáció, a csoportmunka fontosságát, az internetes információgyűjtés során a kollektív intelligencia használatát. 

A kreativitás hálózata

A harmadik probléma: Az internet időpocsékolás. 

Az új média termékeit mindig a régi, ismert mércék alapján mérlegeljük. Ha látunk egy vicces videót, amin egy macska zongorázik , régi mércéink szerint ez nem túl sok értéket hordoz. De ha nem statikus tartalomként ítéljük meg, hanem a hálózat termékeként, amit egyszer valaki a pincéjében felvett, aztán még néhány ember közreműködött, mára pedig milliók látták, pólókat gyártottak róla, valaki már magára is tetoválta, vagy egy politikai kampány kifigurázására használta, láthatjuk, hogy ez a kreativitás, a megosztás egy hálózatának a része, és ez a hálózat sokkal érdekesebb és fontosabb, mint maga a tartalom.

Mit tehetünk?

A tudás mennyisége exponenciálisan nő, az agykapacitásunk és az időnk viszont véges. Sokak szerint az internet elbutít, szerintem viszont ez az egyetlen, ami okosan tarthat minket. A világháló információból kifejlődő „globális agy” biztosítja a tudáshoz való hozzáférésünket, nyitottságával hozzásegít minket mások ötleteinek és gondolatainak megértéséhez. 

Ugyanakkor meg kell tartanunk az egyensúlyt on- és offline létünk, lineáris és asszociatív gondolkodásunk között. Ha valakinek ez nem megy magától, elég néhány egyszerű önkontroll stratégia kifejlesztése. Ha a munka vagy tanulás teljes odafigyelést igényel, zárjuk ki a zavaró tényezőket. Kapcsoljuk ki a gépet, az e-mail és egyéb értesítéseket, a telefont, pihenésnél pedig tegyük el a munka vagy tanulás tárgyát.  Olvassunk sokat. És menjünk időben aludni.