HTML

internetfilozófia

"A 'blogoló' a tulajdonképpeni, a teljes jogú, a teljes fegyverzetében előttünk álló hálópolgár, a kiberkultúra eminens létrehozója."

Utolsó kommentek

2010.02.11. 09:32 hugabuga

Digitális maoizmus és internet-vallás

Ott tartok, ha beírok valamit a Google-be és a találati listán nem olvasható rögtön a válasz, szar volt a kulcsszó. Nem érdekel a weblap.

5:19 PM Feb 9th, twitter.com/angelday

Kedves bátyám ajánlotta figyelmembe az OnPoint radio január 13-i adását, melyben Jaron Lanier programozó, zeneszerző, showman és tech guru fejti ki aggodalmait a web fejlődésének jelenlegi irányáról.

Lanier szerint egy általa "digitális maoizmus"-nak keresztelt jelenség tanúi lehetünk. A felhasználó leredukálódik az általa termelt tartalom bitjeinek szintjére, elvész az információ-tömegben, a világháló nagyurai pedig (mint a Google vagy a Facebook), mint egyfajta parasztságot, fejik felhasználóikat a tartalomért, és eladják őket a hirdetőknek.

A felhasználók mondandója beleolvad a tömegek bölcsességébe ("hivemind"), egy méhkas szerűen szerveződő kollektív intelligenciává szerveződik, amiben az individuum, a forrás elvész. Információinkat az internetről szerezzük, nem X Y internet felhasználó hozzájárulásáért leszünk hálásak, csak a wikipedia, a google, stb szolgáltatását használjuk. Sőt, háláról szó sincs, elvárjuk, hogy az információ ott legyen, eszünkbe sem jut, hogy ezt valaki esetleg önszántából, ellenszolgáltatást nem várva osztotta meg velünk.

Például érdekes volt hallgatni, ahogy internetfilozófia vizsga előtt az emberek a blogomról beszéltek, és fel sem merült bennük, hogy esetleg a szerző ott állhat velük szemben.

A forrás effajta anonimizációjával pedig találkozhattunk már. Gondoljunk csak a szent szövegekre, amit valaki(k) ugyan biztosan egyszer papírra vetett(ek) (sőt, nem akarok senkit megsérteni vallásában, de ki is találtak), mégis isteni bölcsességet tulajdonítunk nekik. Ilyen formán az internet mint kvázi vallásos tisztelettel övezett földöntúli bölcsesség forrása lebeg az átlag felhasználó szemei előtt.

És itt jött el az interjú azon pontja, ahol úgy éreztem, én is internet-hívővé váltam. Elmesélném a poszt megszületésének körülményeit.

A levelesládámban egy e-mail várt az internetfilozófia tanáromtól, amiben egy Bostoni ösztöndíjat ajánlott figyelmembe a Harvard egyetem "Berkman Center for Internet & Society" intézetében. Miközben lelkesen olvasgattam a Berkman Center projektjeinek listáját weboldalukon, arra gondoltam, hogy ehhez valamit le is kéne tennem az asztalra, és legalább a blogomat kéne rendszeresen frissítenem (meg egyébként is), úgyhogy új posztba kezdtem, és elkezdtem hallgatni a bátyám által ajánlott online rádióműsort. Ahol a második vendég David Weinberger a "Harvard University’s Berkman Center for Internet & Society" munkatársa. (Jó, lebuktam, nem olvastam el előre az összefoglalót.) De erre mégis mennyi esély volt?

David Weinberger az internet pozitívumait hangsúlyozza. Az tömeg bölcsességének gyarapítása mellett az individuális, személyes érvényesülés is sokkal könnyebb. Nem kell hozzá saját tévécsatorna vagy rádióadó, hogy az ember hallassa a hangját. Bár a keresők első néhány találati oldalára bekerülni nem könnyű, a lehetőség mégis adott bárkinek. És ha már ott vagyunk, mivel érhetjük el, hogy ne csak arra a két soros válaszra, hanem a teljes mondanivalónkra, ránk is kíváncsi legyen az arra járó?


5 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://internetfilozofia.blog.hu/api/trackback/id/tr841748651

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

arnolfini 2010.02.17. 19:46:43

A programozó-zeneszerzőt most nem hallgattam végig, de azért ez a "digitális maoizmus" hívószó felkeltette az érdeklődésemet. Ugyanakkor előfordulhat, hogy félreértem a "fejik a felhasználókat a tartalomért" megjegyzést. Mit jelent ebben a mondatban a tartalom szó? Jól értem, hogy ha pl. publikálom a Facebookon a nyaralásom fotóit, vagy akár csak azt, hogy jól/rosszul érzem magam (mindenkit átölelnék vagy mindenki kapja be), akkor ez tartalom?

(Ez a dolog egyébként valószínűleg rokon azzal a problémával, hogy mire van valóban szükségük az embereknek, és mi az, amivel csak azért élnek kényszeresen, mert valaki lehetőséget adott rá nekik. [Pl. kell-e iPod vagy csak azért kell, mert lett? Valóban világgá akarom-e kürtölni, hogy meghámoztam egy kiló krumplit, vagy csak azért, mert van Facebook?])

Hogy a felhasználók bitekké redukálódnak-e, nem tudom. Elvileg a Facebookon a felhasználók a postolással, a like-ok osztogatásával, a Farmville-lel stb., ha jól tudom, élményt szereznek. Az élmény (lelki vagy egyéb) minőségéről nyilván lehetne vitatkozni, de valóságosságáról aligha, és szerintem ez minimum árnyalja azt az ítéletet, hogy valóban "paraszti" sorba süllyednek-e a felhasználók.

Illetve az egész maoizmus és internet-vallás megítéléséhez fontos lehetne esetleg tudni, hogy "rosszabb-e" (ha hozható egyáltalán ítélet, persze) a helyzet, mint bármikor a történelemben. Nem mindig is parasztok voltunk és azok is maradunk? Jelen szerzőnek és nekem, a kommentelőnek is a blog.hu adott lehetőséget a tartalom-létrehozásra. Meg vagyunk fejve? Számomra nem egyértelmű a válasz. (A félreértés elkerülése végett: a blogbejegyzésről sem tűnt úgy nekem, hogy egyértelmű ítéletet hozna.)

Egyébként ebbe ütköztem a minap:
[Egy kvázi "papneveldéről" van szó] "Hitvány világ volt, s annál hitványabb, minél hívebben rajzoljuk. És ezek az emberek vezetik majd a népet! S mivé is lenne nélkülük a tömeg? Pótolhatják-e az újságok valaha is a plébánost?"
(Stendhal: Vörös és fekete; fordította Illés Endre)

(Egyébként általában elnézést, ha az általam elővezetett gondolatok túlontúl közhelyesek, magam sem képzelem, hogy rendkívüli mélységekbe tudnék velük szántani, de szívesen konyhafilozofálgatok az itt felmerülő kérdéseken.)

hugabuga 2010.02.17. 20:19:13

@arnolfini: Igen, pont ezt értettem tartalom alatt.

A bitekké redukálódásról: a felhasználók szempontjából persze beszélhetünk élményszerzésről, de a másik oldalról igencsak bináris a létezésük, és nem csak technikailag. Pl. a Facebooknál maradva valaki vagy a barátunk, vagy nem, vagy tetszik valami, vagy nem... van korunk, nemünk, ami alapján a reklámokat kapjuk. Ez azért eléggé leegyszerűsíti a dolgokat.
Egyébként Lanier is gyakran mondogatja az interjú során, hogy ő továbbra is meg van elégedve az internettel, csak vannak ezek a bizonyos negatív vonatkozásai, de attól még összességében ez egy jó dolog. Ezzel én teljesen egyetértek:)

És nagyon hálás vagyok minden megosztott gondolatért és ötletért, amikben szerencsére minden eddig kapott kommentem bővelkedett, szóval ne tessék szerénykedni:) Én sem hiszem, hogy olyan mélyen szántó posztokat írnék, csak leírom, ami itt böngészés meg előadás hallgatás során rámragad.

eszkis 2010.02.22. 23:17:26

kökemény. már én is flesselgettem rajta. nem ennek a másik oldalát írja le a long-tail jelenség?

hugabuga 2010.02.23. 13:42:24

@eszkis: David Weinberger emlegeti is az interjú végén, ha jól emlékszem, hogy bármennyire is keskeny, azért ott van a hosszú farok :)

zzebra · http://thefirstseason.blog.hu 2010.06.16. 23:34:31

ez így van, élmény lehetőséget adnak el nekünk, otthonra, szinte ingyen - illetve azért cserébe, h hirdetnek nekünk.
ez lehet jó vagy rossz, de a gazdasági és így egyben létalapja ezeknek a rendszereknek - ha nincs hirdető, nincs google sem (vmi 90+%-ot sztem még mindig az AdWords hoz nekik).
én igazából nem érzem bajnak azt sem, hogy adott esetben nem tudom kinek lehetek hálás az adott infoért - az infoért jöttem a netre, mert tudom, h itt megtalálom. ha új és jó forrást találok (mint pl én ezzel a bloggal ma), akkor még visszatérek. ha az emberekre is kiváncsi vagyok, akkor én is megnyilatkozom és kommentelek :)
érdekes a párhuzam a középkorral - de tényleg annyi az anonim szöveg?
a bitekké redukálódás - igen, egy adatbázisba kerülünk, még jó, hogy nem minden lelki rezdülésünkkel együtt :) de egyébként árnyalható a kép, nem teljesen bináris, hiszen az is benne van az adatbázisban, h kivel/mivel milyen intenzív a kapcsolatunk, mennyit lájkoljuk, bannoljuk, kattintjuk, kommenteljük. Ezekből egész szép profil kihámozható már... (nekem már ez is sok inkább)